negyvennegyedik fejezet
Mia Jace-szel töltötte a hétvégét, azaz valójában Jace töltötte vele. Ash is felbukkant időnként, ennivalót hozott, meg filmeket. Ledőltek a kanapéra, és addig tévéztek, míg Mia a láztól kimerülten álomba nem merült.
Hétfő reggelre már jobban volt, de a munkához még nem érzett elég erőt. Telefonált Louisának és Gregnek, hogy nem megy be.
Jace és Ash elviharzott az irodába azzal, hogy délután visszajönnek érte, mert különleges programot terveztek estére.
Gabe-nek nyoma sem volt, nem is jelentkezett. Se virágok, se ajándékok, csak síri csend. Mia ettől elszontyolodott, és magát vádolta, amiért ilyen kegyetlenül elutasító volt vele.
Nem volt szíve megmondani Jace-nek, hogy nincs kedve vele és Ashsel kimozdulni este. Mindketten olyan jók voltak hozzá, egész hétvégén kényeztették és csak a kedvét lesték, hogy felvidítsák. Akármire is készültek, nem utasíthatta vissza őket, és kész volt lelkesedést erőltetni magára. Jace meghagyta, hogy melegen öltözzön fel, amiből csak arra tudott következtetni, hogy kimennek valahová.
Szerencsére már elmúlt a láza, különben már a hideg gondolatától is kikészült volna.
Délután lezuhanyozott, próbált valami frizurát varázsolni magának, és feltett egy kis sminket, hogy ne nézzen ki olyan ágrólszakadtnak. De még a smink sem volt képes csodát tenni vele.
Hatkor megérkezett Jace és Ash. Szemük csibészesen csillogott, nyilván valami rosszban sántikáltak, és mivel őt is vitték, egyértelmű volt, hogy ő lesz az áldozat.
Sofőr hozta őket, ami fura volt, hiszen Jace általában maga vezetett a városban, ha hármasban voltak. Miután meggyőződtek róla, hogy Miának nincs láza, és biztos, ami biztos, belediktáltak még egy kis gyógyszert, beültették hátra a kocsiba és két oldalról közrefogták.
– Hová megyünk? – kérdezte Mia türelmetlenül.
– Majd megtudod, ha itt lesz az ideje – felelte Jace titokzatosan.
Ashsel olyan izgatottak voltak, mint a kisgyerekek karácsony előtt.
Mia hátradőlt az ülésben, és eldöntötte, hogy jól fogja érezni magát, bárhová is menjenek. A szíve még mindig sajgott a fájó ürességtől. Azóta nem is hallott Gabe felől, mióta eltűnt az ágyából szombat reggelre. Talán lemondott róla és feladta?
Boldog izgalom lett úrrá rajta, amikor a kocsi megállt a Fifth Avenue-n, nem messze a Rockefeller Center előtt álló, hatalmas, kivilágított karácsonyfától. Olyan káprázatos látvány volt, hogy összefacsarodott a szíve. Eszébe jutott, hányszor hozta el ide a bátyja kislányként. Sosem hagyták ki a lámpagyújtó ceremóniát, legalábbis mostanáig.
– Ó, Jace! – suttogta, mikor kiszálltak a kocsiból.
– Pont olyan mesés, mint mindig!
Jace elégedetten mosolygott, aztán közrefogták Miát Ashsel, és elindultak a fa körül álldogáló tömeg felé.
A hatalmas fa ezernyi színes égővel magasodott föléjük, és a karácsonyi zene meghittséggel töltötte be a teret. Egy férfi énekelni kezdett.
– Csak nem koncert van? – kérdezte lelkesen Mia Jace-hez fordulva. Bátyja mosolyogva bólintott és előretessékelte. Furcsamód szinte megnyílt előttük a tömeg, és pár perc múlva már közvetlenül a színpad előtt álltak.
– Gyönyörűség! – kiáltott fel Mia.
Ash és Jace kuncogott a lelkesedésén. Mia áhítattal nézte az énekest. Rengeteg régi, kedves emlék jutott eszébe. Megfogta a bátyja kezét, és megszorította. A szíve csordultig volt szeretettel. Jace oly régóta volt a támasza, az élete legbiztosabb pontja, mint most is. Képtelen lett volna megbirkózni a szakítás okozta bánattal, ha Jace és Ash nem lett volna mellette.
– Köszönöm – suttogta bátyja fülébe.
– Szeretlek! Jace csillogó szemmel nézett rá.
– Én is szeretlek, kicsim.
Szeretném, ha ez az este különleges élmény lenne számodra.
Volt valami kis mélabú Jace tekintetében, és még mielőtt Mia megkérdezhette volna, mit jelentsen ez a rejtélyes
kijelentés, az énekes befejezte a dalt, és a
közönséghez szólt. Beletelt egy pillanatba, mire Mia felfogta, hogy az ő nevét
mondja.Meglepetten pislogott, amikor egy fénycsóva rávetült és megvilágította a tömegben. Zavartan nézett körbe, amikor Jace és Ash ellépett mellőle, és egyedül állt a reflektorfényben.
– Nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket Miss Mia Crestwellnek!
Gabe Hamilton szeretné, ha tudná, mennyire szereti, és minden vágya, hogy önnel töltse az ünnepeket. De íme, itt van ő, hogy személyesen is elmondja!
Mia szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor Gabe megjelent a színpad előtti vörös szőnyegen. Le sem vette a szemét Miáról, és a kezében egy színes csomagolópapírral borított dobozt tartott, hatalmas masnival a tetején.
Körülöttük ujjongott a tömeg, ahogy Gabe közeledett feléje, aztán fél térdre ereszkedett előtte, és feléje nyújtotta a csomagot.
– Boldog karácsonyt, Mia – mondta lágyan.
– Sajnálom, hogy akkora marha voltam. Sosem lett volna szabad elengednem téged. Igazad van.
Olyan férfit érdemelsz, aki kész küzdeni érted, és én akarok lenni ez a férfi, ha adsz nekem egy új esélyt.
Miának fogalma sem volt, mit mondjon. A meghatottságtól megtelt a szeme könnyel.
– Szeretlek – jelentette ki Gabe.
– Annyira szeretlek, hogy fáj, ha nem lehetek veled.
Sosem akarlak elveszíteni! Azt szeretném, ha mindig az életem része lennél. Szeretném, ha a feleségem lennél, és veled tölthetném az egész életem.
Odanyújtotta a dobozt, Mia pedig remegő kézzel vette el. Amikor végre sikerült levennie a tetejét, meglátta benne az ékszerdobozt. Majdnem elejtette, mikor kivette.
Körülötte vakuk villantak, sokan a mobiltelefonjukkal videózták a jelenetet. A tömeg hangosan buzdította őket, de Mia semmi mást nem hallott és látott, csak az előtte térdelő férfit. Senki más nem számított. Kinyitotta a dobozt, melyben egy gyémántköves gyűrű ragyogott. A hatalmas kő fénye elhomályosult könnyes szeme előtt. Gabe esdeklő szemmel nézett fel rá. Valóban térden csúszva könyörgött!
– Ó, Gabe! Mia letérdelt vele szemben, hogy szemmagasságban legyenek. Kezében az ékszerdobozzal átkarolta Gabe nyakát.
– Szeretlek – suttogta.
– Annyira szeretlek! Nem akarok nélküled élni.
Gabe megragadta Mia vállát, és eltolta magától. Szerelmesen, szenvedélyesen nézett rá. Benyúlt a kabátja belső zsebébe és előhúzott belőle egy paksamétát. Úristen, a szerződés!
Majd lassan, látványosan összetépte, és közben végig Mia szemébe nézett.
– Mostantól kezdve a kapcsolatukban nincsenek szabályok – mondta az izgalomtól rekedtes hangon.
– Csakis olyan lesz, amilyenre te és én, amilyenre mi alakítjuk. Korlátok nélkül. Csakis szerelemből. Az egyetlen dolog, amire az aláírásodat kérem, az az anyakönyv.
Elvette Mia kezéből a dobozt, és kivette belőle a gyűrűt, majd Mia bal kezének gyűrűsujjára húzta.
Körülöttük ünnepelt a tömeg, Gabe pedig magához húzta, hogy megcsókolja. Szája hevesen és szomjasan tapadt Mia ajkára, de ő is épp olyan szenvedélyesen kapaszkodott beléje. Az elméjébe és a szívébe véste a pillanatot, melyre élete végéig emlékezni fog.
Még öregkorukban is emlegetni fogják ezt az éjszakát, és újra és újra felidézik, elmesélik a gyerekeiknek, és majd az unokáiknak is.
Miának erről eszébe jutott, hogy sosem beszéltek Gabe-bel a közös családról.
– Gyerekeket szeretnék – bökte ki.
Azonnal el is pirult, amikor rájött, milyen messze elhallatszott a hangja a tömegben. Körülöttük kuncogás hallatszott, és valaki bekiabált:
– Ne utasítsd vissza, haver! Gabe olyan gyöngéden nézett Miára, hogy majd' elolvadt tőle, még a hideget sem érezte.
– Én is szeretnék gyerekeket tőled – mondta lágyan.
– Kislányokat, akik épp olyan szépségesek, mint te.
Mia szája a füléig szaladt, már attól tartott, hogy körbeér a fején.
– Szeretlek, Mia – ismételte Gabe remegő hangon.
Olyan sebezhetőnek tűnt, ahogy ott térdelt előtte.
– Örökké szeretni foglak. Csak bocsáss meg nekem! Sok hibát elkövettem, mióta beléptél az életembe, de esküszöm, hogy a hátralévő napjaimat azzal fogom tölteni, hogy kárpótoljalak ezekért. Soha senki sem fog nálam jobban szeretni. Mia arcán lecsorogtak a könnyek, megilletődötten nézett a férfira, aki megalázkodott előtte és fél New York előtt.
– Én is szeretlek, Gabe. Mindig is szerettelek. Egész életemben csak rád vártam – suttogta. Gabe lassan felállt, majd felsegítette Miát is. Átölelte, és magához szorította, miközben a muzsika felcsendült a téren.
– Én is éppen ilyen régóta várok rád, Mia. Sokáig nem értettem, mi hiányzott az életemből, de már tudom, hogy te voltál az. Mindig csak te. Megfordultak, hogy megkeressék Jace-t és Asht a tömegben. Mia egészen el is feledkezett róluk, és csak most eszmélt rá, hogy ők is benne voltak az összeesküvésben. A szíve majd' kiugrott a helyéről, mikor rádöbbent, milyen óriási dolog volt ez.
Földöntúli boldogságában Jace nyakába ugrott, majdnem feldöntve őt.
– Köszönöm – suttogta bátyja fülébe.
– Köszönöm, hogy megértetted és elfogadtad a választásom. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem.
Jace magához szorította, és a meghatottságtól remegő hangon így szólt:
– Én is szeretlek, kicsim, és csak azt kívánom, hogy boldog légy. Gabe meggyőzött róla, hogy mindent meg fog tenni ennek érdekében. Ennél többet egy báty nem is kérhet.
Mia elengedte, majd megfordult, és Ash nyakába ugrott, hatalmas puszit nyomva az arcára.
– Téged is szeretlek, te lókötő. És köszönöm, hogy az utóbbi hetekben olyan sokat segítettél nekem.
Ash boldogan vigyorgott és megpuszilta.
– Érted mindent, kölyök. Mi mindhárman csak azt szeretnénk, hogy boldog légy. Én meg azt, hogy én legyek a bébi keresztapja!
Jace felhördült.
– Ne már, ez az én feladatom! Én leszek a nagybátyja!
Mia a szemét forgatta, aztán odabújt Gabe-hez, miközben Jace és Ash vitába bonyolódott. Gabe elnevette magát, és magához szorította Miát. Mia rámosolygott, szerelmes pillantása fényesebben ragyogott, mint a csillag az óriási karácsonyfa tetején.
Gabe a fülébe suttogott.
– Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk, és nekiállnánk annak a bébinek, csak hogy legyen kin civakodniuk?